1613 km

Címkék

, ,

Amikor az idei év utolsó futására készültem, csak annyi járt a fejemben: jó lenne egy félmaratoni távot teljesíteni. Ugyanis így meglehet a 12. félmaratoni vagy annál hosszabb távon való futásom 2020-ban — elmélkedtem. Túl minden általam elképzelt határon.

Nekivágtam hát a városnak az egyik szokásos útvonalamon. A vártnál hidegebb volt a levegő, de holdvilágos és csillagokkal tarkított az égbolt. Forgalom alig, így kevésbé tömény a szmog. Loholtam tehát Kolozsvárott előbb a Szamos irányába, majd a Donáth út mentén, ahol most éppen nem nyíltak az orgonák és aztán a Törökvágást kellett megmásznom. Alig értem el a viszonylag forgalmas Bácsi utat az én városomban, már bele is rázódott testem a ritmusba, de a gondolataim egészen máshol jártak.

Brémáról álmodoztam, a városról, amelyet elhagyni soha nem lehet, míg Kolozsvárra csak visszajönni lehet. Tökéletes csapdahelyzet. “Buten un binnen/ wagen un winnen” — üzente Bréma, amelyet 2013 óta egyik évben sem felejtettem el lakni vagy meglátogatni. Kivéve, amikor nem lehetett, azaz a ma véget erő 2020-as esztendőt. És szaladtam erre meg arra Kolozsvárott, miközben agyam Brémában “kalandozott”. A félmaratoni távot sikerült teljesítenem, és így összesen 1613 kilométert szaladtam le ebben az évben.

Amint megláttam az órámon az évi össztávot, az jutott eszembe, hogy még futva sem értem volna el Kolozsvárról Brémába, mert a két város között a táv kb. 1800 kilométer. Többször megtettem, tudom — nyugtattam magam. Ennek ellenére leellenőriztem a Google Mapsen és leesett az állam: a kolozsvári lakásom és Bréma belvárosa között pontosan 1613 km a távolság. Hiába, a lábaim sem akartak az idén mást, mint eljutni oda, ahová a brémai muzsikusoknak nem sikerült.

Remélem, jövőre nekem összejön!